2013. április 25., csütörtök

Búcsú a völgylakóktól?

Első bejegyzésemben már megismerhettétek a völgylakókat. Most itt az idő, hogy megkezdődjön a jelen és a múltnak itt a vége!


 



A völgylakók a völgyben laknak, már a nevük is arra rendelte őket, hogy ott legyenek.

Völgy lakói!
Búcsút kell intenem, mert a hegyre vágyom. De eleget is időztem társaságotokban. Azt kell mondjam, kiábrándultam belőletek és jó időre meg akarom szakítani veletek a kapcsolatot. Nem elégít meg a veletek való közösség! Tudom, hogy szükségem volt rátok, hogy a völgy nem lenne völgy nélkületek.
Csalódottság, te voltál, akivel először találkoztam. Akivel egyre több időt töltöttem és te vittél le is, a többiekhez. Bemutattad nekem először Félelmet.
Téged, akiről azt hittem, rejtőzködő természetedből fakadóan, hogy nem laksz igazán a völgyben vagy nem is létezel. De mindig figyeltél és úgy osontál, hogy észre sem lehetett venni, csak mikor már olyan közel férkőztél, annyira körülvettél, nálam ragadtál, hogy csak téged láttalak.
Kétségbeesés, te ekkor kezdtél sűrűbben meglátogatni. Állandó vendég lettél nálam, már nem kellett keresselek  jöttél bármikor, egyre otthonosabban érezted magad. 
Hát kitaláltam, hogy lakást bérelek, mert huzamosabb ideig szándékozom maradni, meg ti, barátaim is ott voltatok nekem.

Összeköltöztünk végül, mert ésszerű megoldásnak tűnt, mert így igazán közel lehettünk egymáshoz. Közös megegyezésre lakásunkban Fájdalom is helyet kapott. Így éltünk a völgyben együtt, szorosan. Hasznos közösség volt: mindegyikük megtanított nekem valamit. 
Csalódottság azt, hogy a legjobb hely számomra a völgy, épp ezért, továbbra is ott kell maradnom.
Félelem is erre bátorított és azt mondta, hogy fizikai lakhelyemhez viszonyítva mindig a legközelebb kell lennem térben és időben. Eleinte négy buszmegállónyira vásároltam, később két tömbnyire, a pékségben, majd a sarki boltban, mostanában mást küldök magam helyett.
Kétségbeesés először gondolataim kételyeire helyezte a hangsúlyt, végül meggyőzött, hogy minél kevesebbet gondolkodom, annál jobban fogom érezni magam. Azt tanácsolta nézzek tv-t, de legjobb, ha valamilyen sorozatot.
Fájdalom pedig mindig ott volt, minden beszélgetésnél és a legjobb alapot szolgáltatta. Alátámasztotta Csalódottságot, okot adott Félelemnek és Kétségbeesést tartotta a legjobb megoldásnak.

Völgylakók, hozzátok kell szóljak újra! A hibátok hogy önzők voltatok, csak magatokra gondoltatok igazán. Én már nem is léteztem. Belőletek gyúrt halmaz lettem és eltűntem majdnem teljesen!
Csalódottság, tőled távolodtam el leghamarabb, Kétségbeesés, te pedig már a tv-s tanácsnál gyanússá váltál.
Félelem, először azt hittem, hogy tőled, az első búcsúk után könnyebb lesz elköszönnöm, de megtanultam szerinted cselekedni és nehéz észrevenni, én mit is akarok. Pont ezért kell távolodnom tőled.
Egyre hangosabb búcsúm, mert közben az első három buckán átléptem, neked szólok, Fájdalom. Későn jöttél, és még velem akarsz lenni. Talán én is ölelgetnélek és vigaszt keresnék még neked. Dédelgetnélek, hogy együtt nyugodjunk meg.

Suttogásotok hallom csak, és egy másik hang egyre tisztább, a szabad akaratról beszél és az igazság szabadságáról.

Most búcsúznom kell, felfelé tartok, nem húzhattok hát a völgybe!

Felmegyek, hogy jobban halljam.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése