2015. január 24., szombat

Az életem nem verseny, hanem utazás

Folyton versenyeztem, mert szerettem nyerni, elérni valamit. Szerettem: látni mások elismerését és a dicséret felvillanyozott.
Aztán ahogy sokat hibáztam, az újabb verseny megrémített és görcsbe rándult a gyomrom, bántóan izzani kezdtek a sejtek az ujjaimban. Sorozatos kudarc után nehéz harcolni.

Néha a megnyert verseny is hamis győzelem, főleg, ha csak az elismerésért zajlik.

Pedig nincs is szükségem az elismerésre! Tisztában vagyok a képességeimmel, együtt tudok élni a hiányosságaimmal, tudok a körülményeimtől függetlenül elégedett lenni!

Az életem nem verseny, hanem utazás.
(Mindig is szerettem a vonat, busz ablakán át a világra bámulni, mérhetetlenül megnyugtat a mozgó élet békessége.)

Persze más lapra tartozik a fejlődés, hogy tovább tudjak lépni, előre, célokat elérve...