Aztán ahogy sokat hibáztam, az újabb verseny megrémített és görcsbe rándult a gyomrom, bántóan izzani kezdtek a sejtek az ujjaimban. Sorozatos kudarc után nehéz harcolni.
Néha a megnyert verseny is hamis győzelem, főleg, ha csak az elismerésért zajlik.
Pedig nincs is szükségem az elismerésre! Tisztában vagyok a képességeimmel, együtt tudok élni a hiányosságaimmal, tudok a körülményeimtől függetlenül elégedett lenni!
Az életem nem verseny, hanem utazás.
(Mindig is szerettem a vonat, busz ablakán át a világra bámulni, mérhetetlenül megnyugtat a mozgó élet békessége.)
Persze más lapra tartozik a fejlődés, hogy tovább tudjak lépni, előre, célokat elérve...
kép: Jurianne Matter
